Rád gondolok...

Emlékezem Édesanyámra és azokra a kedves személyekre akik már elmentek, itt hagytak minket ebben a földi valóban. Én még kislány voltam amikor Anyukám átköltözött a másvilágra, de emléke olyan erősen él bennem mintha már felnőtt fejjel vesztettem volna el. Gyermekeimnek is sokat mesélek róla.
Jajj olyan nehéz szavakba önteni amit érzek, Illéskrisz hasonló fájdalommal küzd ezekben az időkben így a nála talált felettébb találó versben mondom el én is bánatom. Köszönöm Kriszti, hogy megosztottad velünk.

Rád gondolok...

ha nézem a gyertyalángot

és elmormolom

az áldott Miatyánkot...

Rád gondolok...

az évtizedek ködébe veszve

feszültél rá Te is, a keresztre...

Rád gondolok...

az aggódó szeretetre

mi beleszövődött

minden évtizedbe...

Rád gondolok...

mikor annyira fáj a Gyermekem...

Ha bántottalak,

...bocsásd meg azt nekem...

Rád gondolok...

Édesanyám!

a hiányod már nem fájdalom...

de hiányodat annyira fájlalom,

hogy Rád gondolok...

és ha mégsem...

akkor is Feléd száll

minden szeretésem...

...egy gyertyaláng...

egy szál virág...

...így köszönöm meg Neked,

hogy lehettem egykor

és most is még

a Te szerető Gyermeked...

Minden eltávozott szerettünkér égjen egy-egy gyertya és emlékezzünk őrájuk.