Schlaflabor

A hétvége most nem a nagy sütögetések és főzések ideje volt. Elsőszülöttemmel, gyermek kórház vendég szeretetét élveztük.

Folynak a kivizsgálások, tervezik az orvosok, hogy meg műtik a gerincét, mert már nagyon nagy a ferdülete, így a műtétben bízunk, hogy az majd segít neki, és elviselhetőbbé teszi a minden napjait.

Ehhez szükség van erre a vizsgálatra is amit most hét végén csináltak.

Túl vagyunk rajta, 1 év múlva kontroll. Kóros elváltozás nincs az alvásában... Sokat van éber közeli állapotban a forgatás miatt de nem zavarja meg a szerveit ez. Hurrá legalább valami jó hír, ha már engem minden alkalommal meg zavar legalább saját magát nem :D

És akkor egy kép a már felszerelt pasiról, már csak az orrszondája hiányzott.. Így farsang idején akár múmia jelmeznek is be illett volna

Nagyon büszke vagyok rá, hősiesen viselte, végig mellette voltam...

Karácsonyi vásár

Ma csak néhány képet osztok meg amit Landshutban a karácsonyi vásáron járva készített a férjem. Én nem értem rá fényképezni sürgős nézelődni valóm volt. :D

Fűszeres pult, roskadásig volt minden félével...

Legnagyobb meg lepetésünkre ott díszelgett a piros arany is. Azonnal ki szúrtam :-D
Hol máshol készültetett volna rólam kép mint a süti formás stand elött?
Annyi forma és kiszúró...Szebbnél szebbek voltak. És meg bírtam állni, nem hoztam semmit, de még karácsony előtt vissza megyünk. Nem ígérem, hogy akkor is ilyen erős leszek :D
Találkoztunk a mikulással is, nem olyan volt mint a magyar :( Kicsit sem volt kedves, mosolygós. Ez volt a vásárban az egyetlen csalódásom, nem is csoda , hogy Dávid félt tőle.

Gyönyörű kézzel festett szobrok. A legkisebb is ami olyan 5 cm magas lehetett 15€ ba került a legnagyobb pedig 1300€ :O


Végül egy gyönyörű kép ami szinte képes lapra kívánkozik...

Életjel mindazoknak akik hiányolnak

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a blog írást de mentségemre szolgál az, hogy az életem fenekestől fel van fordulva.

Főzni is főzök, de megszokott ételeket jelenleg és nem is a saját háztartásomban. Viszont remény villant fel rá, hogy végre találunk idekint Németországban magunknak bérleményt, így hamarosan újra vissza térhetek a saját dolgaimhoz, megszokott tárgyaimhoz. Jó itt lenni, de azért az embernek mégis jobb amikor a saját környezetében van, még ha az éppen kialakításra is vár.

Kis beszámoló az elmúlt cirka egy hétről:
Vasárnap 17. én érkeztünk meg Németbe a komámékhoz, (jelenleg náluk is lakunk). Alig hogy kicsit kinyújtóztunk a hosszú úttól kiskorú ugrott egy fejest a lépcsőről és 1 cm en felszakadt a fején a hajas bőr. Na nulla helyismerettel- ugyanis házigazdáink éppen nem tartózkodtak idehaza dolgozni voltak- felkaptuk a gyereket és bevágódtunk a kocsiba irány a gyermek kórház.
A nyelvet sem beszéljük(még) túl jól, így nem volt kis feladat megértetni, mi is történt a gyerekkel.
Jó ezen a sokkon túljutottunk, rá 2 napra végig hányta az éjszakát, másnap pedig belázasodott. Lenyomtam a lázát azóta szerencsére semmi baja. Na hogy ez mi volt csak a jó ég tudja.

Lényeg a lényeg, kalandosan indult az itt tartózkodásunk. :D