1998.12.05 0:10

Ezen a napon 13 évvel ezelőtt született meg drága nagy fiam. Éjfél után 10 perccel sírt fel, én még szinte gyerek voltam hisz 3 hónap választott el attól, hogy a 19. életévemet betöltsem, de akkor és ott nem csak a gyermekem született meg, hanem én is. Én is mint édesanya... 9 hónapnyi várakozás után végre kezemben tarthattam annak a férfinak a gyermekét akit mindennél jobban szerettem, és szeretek a mai napig. Az elmúlt 13 év nem volt épp könnyű, nagyon sok dolgon átmentünk. Kezdve ott, hogy nem volt egyszerű családdá kovácsolódni, de ott volt nekünk egy picike csomag aki megszépítette a minden napjainkat. Olyan jó volt az a kis szuszogó pólyát magamhoz ölelni. Amikor kezdett az értelme kibontakozni és láttuk rajta, hogy már köztünk van. Amikor elkezdett velünk kommunikálni. Na igen... Zolcsikám már akkor is különcebb volt, hiszen ő nem nagyon mamázott, babázott, gagyogott.Az első szavára tisztán emlékszem. Na vajon mi lehetett az? Persze, hogy Apa...Onnantól kezdve apa minden becézési formáját kifejlesztette. Pl: apicuka ez volt a kedvence. Talán másfél éves lehetett amikor egyszer csak egész kerek mondatban válaszolt egy neki feltett kérdésre. A kérdés így hangzott: Kérsz sütit? szinte rögtön jött a válasz: nem kérek sütit. Nagyon meg döbbentünk ezen, hiszen csak másfél volt.

Azóta sokszor és sok féleképpen örvendeztetett meg minket...

Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk még neked Drága gyermekem!