Vasárnaponként általában mindig sütök valamit. Ilyenkor szoktak sógornőmék is jönni hozzánk keresztgyerekek látogatóba, és össze szoktam kötni a kellemest a hasznossal és valami vacsorára valót sütök. Kalácsot kuglófot ilyesmit. De ma reggel Életem párja melóból hozott egy finom foszlós kalácsot és pár darab csigát is így eldöntöttem az lesz a vacsora, ezért valami sütin törtem a fejem. Választásom egy nagy kedvencre esett amit még tavaly kb ilyentájt Andi oldalán láttam és azóta számtalanszor készült már el családom nem kis örömére. Most is elkészítettem, apácska is hevesen bólogatott amikor megkérdeztem,hogy jó lesz e, és Zitáék szeme is felcsillant amikor kiskorú a (segítségemmel) odabaktatott a tállal megkínálni őket.
20 dkg lisztet fél kocka(12,5 dkg) margarinnak elmorzsolunk, 3 evőkanál keserű kakaót teszünk hozzá, 15 dkg cukor és 2 tojás, fél cs sütőpor kíséretében összedolgozzuk. Egy elég ragadós, nehezen kezelhető masszát kapunk, én nem is szeretek nyúlkálni benne ezért ezt is a robottal kutyultattam be :$ Pár órára a hűtőbe tettem.
Aztán 50 dkg túrót 1 cs vaníliás pudinggal, 2 cs vaníliás cukorral a margarin másik felével(12,5 dkg) 25 dkg cukorral és 4 tojás sárgájával alaposan kikeverek. Én vagy botmixerrel vagy elektromos habverővel dolgozom össze,hogy jó krémes legyen. A tojások habbávert fehérjét is beleforgatom, vigyázva ne törjem túlzottan össze.
Ha ezzel megvagyok sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm. Most kerül elő a tészta. Ebből diónyi gombócokat formázok és a tésztába pakolom.
Lassan sütöm,hogy tuti átsüljön, hiszen a gombócok azért elég vastagok. Tűpróbával nyilvánítom késszé.
Tepsiben hagyom kihűlni és úgy szeletelem, hogy a nevéhez hűen a gombócok kikukucskáljanak a túróból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése