Dávidkám 2 éves lett

Eljött hát ez a nap is. Kicsi fiam betöltötte ma 10:10 perckor a második életévét. Neki ez a nap is olyan mint a többi , hiszen ő még nem érti, nem is sejti nekem és a családjának milyen sokat jelent ez a nap. Az, hogy itt van és ontja magából azt a rengeteg szeretetet és a miénket meg csak úgy szívja magába. Nem is sejti, milyen boldogság van a szívemben amikor csak ránézek, és ő mosolyog, ha boldognak látom.
Nem kétség rendesen átalakította az életünket, teljesebbé, boldogabbá tette az , hogy Ő jelen van benne.
Lett mostanában egy szokása... Két kezébe veszi az arcom és úgy ad puszit... Valami fantasztikus érzés.
Kicsit csapongnak a gondolataim és velük együtt az érzelmeim is, nem is igazán tudom szavakba önteni amit gondolok. Hiszen ez a nap más mint a többi de mégis ugyanolyan. Olyan....természetes. Természetes, hogy itt van velünk, mintha őelötte nem is lett volna élet. Nem tudom már elképzelni az életem nélküle....

Most alszik, egy picit megállt a világ... Megállt az folyton pörgő és mindíg változó kis világa. Most gyűjti az erőt hozzá, hogy fenekestűl felforgathasson mindent, hogy az ő kis 2 évével megváltsa a világot.
Hiszen az elmúlt 2 évben világraszóló teljesítményeket ért el. Megtanult látni, gurulni, kúszni, mászni, járni, gondolkodni és beszélni tanul. Gondoljuk magunkban, hogy ez is valami? Valami bizony méghozzá nem is kicsi... Érdekes látni ahogy öntudatra ébred...

Szeretem! Boldog vagyok, hogy van nekem...
Köszönöm ,hogy vagy nekem!!

Édes kisfiam



Az első képe...